Váratlan eredmények születtek felmérésükön – mondta Duma László, az Adversum logisztikai tanácsadó cég tulajdonosa –, melyen arra voltak kíváncsiak, mivel lehet a legnagyobb költséget fogni a logisztikában. A kérdésnél négy területet jelöltek meg: a kontrollingot, a raktározást, a készletezést és a szállítást. Miközben a legtöbb szavazatot a két utóbbira várták, addig a gyõztes a kontrolling lett. Erre jutott a válaszok mintegy fele, több mint negyede a készletezési területet, alig negyede a szállítást jelölte meg, és mindannyian nagyon szkeptikusak voltak a raktározással kapcsolatban. Bár ez utóbbi nem lepte meg a szakembert, de a kételkedés mértéke már igen. Duma László nagyon jónak tartotta, hogy a vállalati szakemberek hisznek abban, ha mérnek valamit, az már önmagában a fejlõdés záloga. Ezt mutatja a kontrollingra érkezett szavazatok nagy száma.
Tapasztalatai szerint a gyakorlatban nem ennyire rózsás a kép, kevés a jól bevált módszer. Inkább a számviteli elszámolások, mint az igazi kontrolling a jellemzõ. Az, hogy a készlet témakört és a szállítást mint területet nagyjából egyforma fontosságúnak és nagyságúnak jelezték, összhangban van azzal a gyakorlattal, hogy a cégek logisztikai költségének ez a két legnagyobb tényezõje – mondja a tanácsadó cég tulajdonosa. Mostanában pedig mindkettõ vonatkozásában történtek komoly dolgok, legyen szó a gázolajár emelkedésérõl vagy azokról a törekvésekrõl, hogy a válság hatására minél kevesebb tõke legyen áruban és a raktárakban. Meglepõnek tartja azonban a raktártechnológiára érkezett szavazatok csekély számát. Tapasztalatai szerint nagyobb jelentõsége van ennek a területnek, hiszen számtalan ember és eszköz dolgozik ott, bár nehezebb megfogni a tartalékokat, mert ehhez komplex megközelítés kell. Azaz a folyamatokat, a termék- és információáramlást egyaránt szisztematikusan kell megvizsgálni. Várakozásaikhoz képest kissé meglepõ eredmény született arra a kérdésre is, hogy mi okozza a legnagyobb kihívást egy logisztikai kontrollingrendszer bevezetésekor.
A válaszadók egyharmada a megfelelõ mutatószámok megtalálásában látta a legfõbb nehézséget, alig maradnak le tõlük azok, akik a méréssel szembeni emberi és szervezeti ellenállást, valamint az indexekhez szükséges adatok elõállítását jelölték meg. A negyedik lehetõség, az eredmények rendszeres visszacsatolása és a beavatkozás csupán 10 százalékot kapott. A megfelelõ mutatószámok megtalálása nem könnyû feladat – mondja a szakember. Tanácsadói munkájuk során sokszor végeznek adatelemzést, mivel egy cég múltbeli számaiból igen sok mindenre lehet következtetni. Átvilágítottak már készletezési, kereslet- elõrejelzési, kiszállítási, raktári és egyéb logisztikai adatokat. Az általuk vizsgált cégekre jellemzõ, hogy alkalmaznak valamilyen vállalatirányítási rendszert, így sok adat strukturált formában érhetõ és kérhetõ el. Sok helyen azonban azt tapasztalják, a bevezetett vállalatirányítási rendszerek inkább az operatív mûködést támogatják, a stratégiai döntésekhez szükséges elemzést nem. Így sokkal nehezebb (költségesebb) bármely elemzést elvégezni és a megfelelõ döntést meghozni. Érdemes tehát már a vállalatirányítási rendszer bevezetésekor figyelni arra, hogy olyan kimutatásokat kérjenek a fejlesztõktõl, amelyekre valóban szükség van, és legyen lehetõség a fõbb logisztikai elemzésekhez szükséges adatok tárolására.
Tapasztalatai szerint a gyakorlatban nem ennyire rózsás a kép, kevés a jól bevált módszer. Inkább a számviteli elszámolások, mint az igazi kontrolling a jellemzõ. Az, hogy a készlet témakört és a szállítást mint területet nagyjából egyforma fontosságúnak és nagyságúnak jelezték, összhangban van azzal a gyakorlattal, hogy a cégek logisztikai költségének ez a két legnagyobb tényezõje – mondja a tanácsadó cég tulajdonosa. Mostanában pedig mindkettõ vonatkozásában történtek komoly dolgok, legyen szó a gázolajár emelkedésérõl vagy azokról a törekvésekrõl, hogy a válság hatására minél kevesebb tõke legyen áruban és a raktárakban. Meglepõnek tartja azonban a raktártechnológiára érkezett szavazatok csekély számát. Tapasztalatai szerint nagyobb jelentõsége van ennek a területnek, hiszen számtalan ember és eszköz dolgozik ott, bár nehezebb megfogni a tartalékokat, mert ehhez komplex megközelítés kell. Azaz a folyamatokat, a termék- és információáramlást egyaránt szisztematikusan kell megvizsgálni. Várakozásaikhoz képest kissé meglepõ eredmény született arra a kérdésre is, hogy mi okozza a legnagyobb kihívást egy logisztikai kontrollingrendszer bevezetésekor.
A válaszadók egyharmada a megfelelõ mutatószámok megtalálásában látta a legfõbb nehézséget, alig maradnak le tõlük azok, akik a méréssel szembeni emberi és szervezeti ellenállást, valamint az indexekhez szükséges adatok elõállítását jelölték meg. A negyedik lehetõség, az eredmények rendszeres visszacsatolása és a beavatkozás csupán 10 százalékot kapott. A megfelelõ mutatószámok megtalálása nem könnyû feladat – mondja a szakember. Tanácsadói munkájuk során sokszor végeznek adatelemzést, mivel egy cég múltbeli számaiból igen sok mindenre lehet következtetni. Átvilágítottak már készletezési, kereslet- elõrejelzési, kiszállítási, raktári és egyéb logisztikai adatokat. Az általuk vizsgált cégekre jellemzõ, hogy alkalmaznak valamilyen vállalatirányítási rendszert, így sok adat strukturált formában érhetõ és kérhetõ el. Sok helyen azonban azt tapasztalják, a bevezetett vállalatirányítási rendszerek inkább az operatív mûködést támogatják, a stratégiai döntésekhez szükséges elemzést nem. Így sokkal nehezebb (költségesebb) bármely elemzést elvégezni és a megfelelõ döntést meghozni. Érdemes tehát már a vállalatirányítási rendszer bevezetésekor figyelni arra, hogy olyan kimutatásokat kérjenek a fejlesztõktõl, amelyekre valóban szükség van, és legyen lehetõség a fõbb logisztikai elemzésekhez szükséges adatok tárolására.
