Készletgazdálkodási rendszerek változatai:

Tiszta készletezési rendszer:
a szabályozás a termékek keresleti elősegítéséből indul ki és arra irányul, hogy kell a termékre a rendelést feladni és mekkora legyen a rendelési állomány. A tiszta készletgazdálkodási  rendszeraz egyes termékeket általában egymástól függetlenül kezeli. Jól alkalmazhatók egyszerű termelési folyamtoknál, a kis- és nagykereskedelmi egységeknél.

Termelési - készletezési rendszer:
a tevékenységek kölcsönhatására épül. A termelési tevékenység részterületei a rendelkezésre álló korlátos erőforrások (inputok) felhasználásáért versenyeznek. Döntés az erőforrások felhasználásáról a termelést és a készletezést együttesen szabályozza.

Elosztási - készletezési rendszer:

hangsúly a fogyasztói igények kielégítésén van. Cél a területileg elkülönült igények és raktározási, készletezési lehetőségek összehangolása. Elsősorban arra keressük a választ, hogy az egyes fogyasztói igények kielégítése honnan történjen és ennek érdekében az adott helyen mekkora készletet tartsunk, mennyit és mikor rendeljünk.

A készletgazdálkodási  rendszer költségtényezői

A készletgazdálkodási  rendszer ráfordításait, költségeit tágabban kell értelmezni a számvitelben megjelenő, konkrétan készletgazdálkodáshoz kapcsolódó költségeknél. (Ezek lényegében a készlettartás közvetlen ráfordításait tükrözik.)

A készletgazdálkodási  rendszer költségtényezőinek vizsgálatakor a közvetlen ráfordítások mellett figyelembe kell venni a vállalkozás egészét érintő hatásokat a tőkebefektetés, a termelés, a jövedelemtermelés területén egyaránt.

A készletgazdálkodási  rendszer költségtényezőit három csoportját különböztetjük meg:

•    készlettartás,
•    hiány,
•    utánpótlás költségei.